Beázott a lakás. Először kisebb folt jelent csak meg a plafonon egy közepes eső után. Aztán a folt egyre nagyobb lett, minden esővel egyre lejjebb terjeszkedett.
Aki próbált már régi típusú társasházban hasonló problémát megoldani, jól ismeri a folyamatot. Először is meg kell keresni a probléma forrását. A kiérkező szakember szerint természetesen a probléma magától megoldotta magát, már nem áll fenn. Csak a folt lesz egyre nagyobb.
Külön köröket kell futni a biztosítóval, a közös képviselővel, akit közben leváltanak, ezért újra lehet kezdeni az egészet.
Közben kiderül a beázás valódi oka, a probléma valóban megszűnt. Eljutottunk odáig, hogy már csak meg kell javítani a falat. Ez a fal annyira kiszáradt, hogy egy kisebb repedésen ömlik ki a por a konyhába.
Semmi gond, csak egy jó kőművesre vagy burkolóra van szükség, aki pár napon belül, tettre készen a helyszínre érkezik, és felteszi a pontot az i-re.
Hát pont ez volt az a pont, ahol azt éreztem, a leggyorsabb és legjobb megoldás az, ha én magam állok neki a javításnak, tapasztalat és megfelelő szakmai ismeretek nélkül.
Szerencsés vagyok, kaptam kölcsön szerszámokat, elláttak jó tanácsokkal. YouTube videókat néztem, hogyan kell vakolni, glettelni. Aztán belevágtam.
A bontás volt a legegyszerűbb, könnyen jött le a fal. Alaposan le is szedtem. Vitt a lendület, kicsit talán többet le is vertem, mint amennyit kellett volna. Erre persze csak akkor jöttem rá, amikor vissza kellett építeni.
Bevizeztem a falat, kikevertem a vakolatot. Olyan egyszerűnek tűnt a videókon, ahogyan a szakik csapkodják fel a falra, és simítják is fel rögtön.
Hát csapkodtam én is. Simítani persze már nem sikerült, mert nem maradt fent sehogy. Vizezhettem a falat, lefolyt róla minden.
Miután a padló egyre több vakolatot kapott, végre sikerült rátalálni a megfelelő sűrűségre és technikára. Ekkor fogyott el az alapanyag.
Persze minden megoldható, irány a festékbolt, a falnak úgyis száradni kell. Jó lesz ez, a 25 kilós, zsákos vakolatot remekül lehet szállítani metrón, gurulós bőröndben.
Ezek után a glettelés már meglepően simán ment, a festés még folyamatban van. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, igazán jó kaland kerekedett belőle.
És hogy mit szeretnék mondani ezzel a történettel?
Előfordul, hogy egy feladat megoldásához nagyon nehéz szakembert találni. Ebben az esetben jó, ha az ember feltalálja magát, és megoldja saját maga.
Ugyanakkor nem mindig látni a feladat elején, hogy milyen összetett, mennyi mindenhez kell érteni a megoldásához. Ez a beázás is egy kis folttal indult csak a falon, egy laikus számára egy egyszerű festés megtette volna. Ehelyett le kellett teljesen szedni a laza falrészeket, és visszaépíteni 2-3 nm vakolatot.
Egy szakember ezt sokkal kevesebb munkával, gyorsabban megoldotta volna – és nyilván sokkal szebben is, miközben én tudtam volna a saját munkámat végezni.
Ha lett volna rá jelentkező, megbíztam volna egy hozzáértőt a munkával?
Természetesen igen!
Vannak feladatok, amiket érdemes kiszervezni külsős cégeknek.
Ilyen a marketing, ha valaki nem szeretne alkalmazottként marketingest foglalkoztatni. Vagy a weboldalkészítés.
A marketinges egyrészt kicsit felülről, a cég mindennapjaiból kizoomolva is lát dolgokat. Másrészt arra is van rálátása, mennyi munkával, befektetéssel jár egy-egy elképzelés megvalósítása. Jó esetben folyamatosan „építkezik”, a cég működését, profilját, célcsoportját szem előtt tartva.
Előre tervez, rendszerben gondolkozik, látja, hogy mire érdemes figyelni már az alapoknál, hogy később lehessen rá építeni.
Ebben van tapasztalatom, és a lelkesedésem töretlen. Marketing tanácsadás, weboldalkészítés, folyamatos tartalomkészítés akár a honlapra, akár közösségi média felületekre (facebook, LinkedIn, stb.).
A beázás javítását is élveztem, bevallom. De legközelebb inkább szakemberre bízom.
